Úgy látszik, sokáig érvényes a parancs, miszerint sulykolni kell parasztjainkba, hogy romokban az ország. Az utóbbi 8 évre való mutogatást nem szabad abbahagyni! Arra tessenek figyelni, hogy a kiadott szlogenek közül, most már ki kell hagyni a „mondjon le a kormány!” felszólítást!
Az új megváltó viszont elkezdte a nyilatkozat cunamit:
“Mától megváltozik a gondolkodásmód is”
Ez vágy, kérés vagy parancs?
“Szelíden türelmesen, visszafogottan mondom, hogy nem engedjük meg, hogy az álszentség feleméssze a mindennapjainkat, félrevigye a vitákat, hogy arról szóljon a politika, ami nem fontos.”
Türelmesen, hogy mindenki megértse! Itt csak az lehet a téma, amit én annak tartok és engedélyezem. Amit én tartok fontosnak! Gondolkodjatok el azon, mit jelent a kifejezés: nem engedjük meg! Utána próbálkozhattok a vitával!
„Azok, akik huszonöt éve egypártrendszerben éltek, most elkezdenek rettegni attól, hogy a Fidesznek kétharmados többsége van? Ez álszentség – reagált Orbán arra, hogy az MSZP aggódik a túlhatalma miatt. – Bátorság, elvtársak és elvtársnők, a demokrácia megmaradt. [...] Az ellenzéknek elegáns alkotmányjogi elbánásban lesz része.”
Ez a kinyilatkoztatás természetesen még véletlenül sem fikázása a veszteseknek, a vesztesekre szavazóknak! Nem azt jelenti, hogy „jaj a legyőzötteknek”! Gyönyörű az édes anyanyelvünk, sok olyat elmond szavaink mögöttes tartalma, amiket ki nem mondanánk egyébként:elegánsan fogunk elbánni veletek?
Sok újat tudtunk meg, komolyan mondom. Megtudtuk, hogy hazugsághalmazra nem lehet politikát építeni. Ez számomra új volt…
Megtudhattuk a FIDESZ-KDNP országgyűlési képviselők irányelvét: alázat a feladatokkal és a választókkal szemben. Elkezdtem a szárnyaimat növeszteni, repülni fogok a boldogságtól. Szóval boldoggá tenne ez az útmutatás, ha nem más lenne a tapasztalatom.
A sajtótájékoztató fénypontja lehetett, a semmitmondás ékes példája a megjelent mondat, ami Jakab úr száját hagyta el:
„A hétfői sajtótájékoztatón arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy építik a jövőt, úgy készülnek az új országgyűlés alakuló ülésére, hogy közben nem feledkeznek meg a napi feladatokról sem.”
Kíváncsi vagyok, a meggy, a gabona és a léalma felvásárlási árára. Ha már megyénk Fideszes listáján parlamentbe szavazták, akkor gondolom megyebeli képviselőnek fogja magát tartani…! Nem irigylem. Könnyebb valami ellen felszólalni, mint tenni ugyanazért a hatalom eszközeinek birtokosaként!
Azért ennyivel nem érték be. Gondoskodtak róla, hogy megnyugtassák a bugyuta ellenük szavazókat is. Dr. Tilki Attila, Fehérgyarmat országgyűlési képviselője (polgármestere, kistérségi elnöke, Tűzoltó parancsnoka, stb…) elmondta, hogy „a FIDESZ frakció tagjai sok szakterületet képviselnek, felkészült szakemberek akarnak majd tenni nagy felelősséggel a megyénkbeli emberekért a Parlamentben.”
Ennyi elkötelezett ember láttán éppen felzokognánk a megkönnyebbüléstől, ha könnyeink ködén át nem sejlene föl a Fehérgyarmati Központi Orvosi Ügyelet, mint a szakértelem szatmári mementója. Akaratlanul idéződnek fel bennünk az ismert sorok:
Így küzdtenek honért a hõs
Fidesznek hadai?
Így törnek össze rabigát
Tilkinek karjai?
