Lehetni lehetett, hiszen sorra buknak ki mai napig a csontvázak a szekrényekből, hogy kik, milyen segítségben, előnyben részsültek. Na nem itt a végeken. Hogy tudtunk e ezekről a sunyi, kéz kezet mos eljárásokról? Sokan IGEN. És? Miért nem szóltunk? Miért nem borítottuk a bili tartalmát a megfelelő helyre, a belepiszkítók nyakába? ÖRÖK KÉRDÉS MARAD?
Büszkén vertük a mellünket, hogy megmentettük az országot a fenyegető csődtől. Aha. Persze.
Nem bennünket. Pedig mi megmentettük az országot.
- Soha nem látott mértékű munkanélküliség.
Lehet ködösíteni, de a választók nagy részének van a családjában, baráti körében munkanélküli. Ne feledjétek, a munkanélküliek számát beletenni a kalapba, tudjátok, ők is választók! Választók, akik elveszítették az életbe vetett hitükön keresztül a bizalmukat is. Akkor mi milyen bizalmat mertünk tőlük kérni? - Húúú..! De sok kilométer autópályát építettünk. Aha.
Bezártunk több száz iskolát. Elbocsátottunk sok ezer tanárt. Mégis, ki az a hülye, aki azt gondolja, hogy ezt nem a mi nyakunkba fogják varrni? Kéretik elgondolkodni: tanár- gyerekek- szülők- nagyszülők- település lakossága. Belegondolt valaki is, hogy mekkora véleményformáló a pedagógus társadalom?
Ja, hogy az első évben 50 %-os fizetésemelést kaptak, érjék be ennyivel?
Hát nem érték be. Elmentek szavazni. - Törvénykezésünk európai színvonalú. Tényleg?
Nem egyszerűsítettünk semmit. Nekem úgy tűnt, van valahol egy központ, ahol azon törik a fejüket, hogyan lehet megkeseríteni az emberek mindennapjait.
Hivatalos ügyintézés, adózás, magánnyugdíj pénztárak, stb. - Egészségügy. Hát igen. Ez a következő siker sztori. Rengeteg felújított kórház. De elfeledtük, hogy az épületek korszerűsítése nem járt együtt a fejek –gondolkodás- korszerűsítésével.
Ha ez nem lett volna elég, akkor protekció és kapcsolatok nélkül menj kórházba! Vagy próbáld megműttetni magad! Na, ha sikerült, akkor gyere vissza vitatkozni az egészségügy helyzetéről! - Esélyegyenlőség, liberalizmus, SZDSZ, cigányság.
Itt álltam meg egy pillanatra. Mit tudok erről mondani, amit előttem már nem mondtak el? Semmit. Nem százalékolok, mert fogalmam sincs, hogy érdemes-e?
Ezt elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. - A patás ördög. Orbán Viktor. Lehetett démonizálni, de túl nagy volt a tét, mindannyian elfogadtuk szolgai módon, hogy ez elég lesz. Nem lett elég.
- A politika úri huncutság, tarja a mondás. Na, nekünk ezt is sikerült beszopnunk. Elhittük, hogy Ti odafönt tudjátok mit csináltok. Beértük azzal, hogy legitimációs források maradtunk, akik a ti hatalmatokat támasztják alá. Nem kértük kellő eréllyel, hogy szavunk, befolyásunk legyen munkátokra. Így jártunk.
- A magyar kisember társadalma évtizedekig szocializálódott. Nem arra, hogy meg kell mentenünk az országot. Arra, hogy a mindenkori hatalommal szemben, vagy éppen vele együttműködve, a kiskapuk megtalálásával életben maradjon. Arra, hogy az állammal összekacsintva jól éljen. Nem magasztos eszmék, nem nemzetmentő víziók éltetik az embereket. Étel, ital, ház, kocsi, nyaralás. És bizony ebből egyre kevesebb jutott.
Nekünk itt lent. Miközben másoknak egyszer csak megszaladt. És biza, sokszor nem a tehetségeseknél, a sok munkát vállalóknál tapasztaltuk ezt.
Elfelejtettük, hogy a magyar demokrácia felfogás a jólét vágyálmában merült ki. - Közös értékek. A patás ördög tudott követőinek közös értékeket felmutatni. Adócsökkentés, magyar föld- magyar kézben, megszüntetjük a korrupciót, megmentjük a kispostákat, kisiskolákat, szárnyvonalakat. Mi ezzel szemben mit mutattunk fel? Magyarázkodást.
Egy másik párt többször is elcseszett kommunikációjára, demagógiájára, ígéreteire voltak vevők.
Hogy mit fognak kapni? Azt mindannyian tudjuk, hiszen ha nem is lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, a győztesek már elkezdték a jól ismert eljárásaikat. Lehet, azóta sokat tanultak és finomítottak módszereiken, de nincsenek illúzióink. Tudjuk, mi vár ránk.