Így is lehet!
Kezdetektől kemény ellenszelekkel kellett megküzdenie a most leköszönő miniszterelnöknek. Volt Ő már minden, libástól kezdve a hazaárulóig. Nekem nem volt szimpatikus, sőt bérből és fizetésből élő kisemberként határozottan berzenkedtem ellene. A neve összefonódott a válságkezelés undok kifejezésével. Elegem volt és van abból, hogy megint meg kell menteni az országot és megint az én bőrömet viszik vásárra ezen nemes célért.
Nevetséges volt az a folyamat, melynek zárásaként miniszterelnök lehetett. Ezt is elkurták a szocialisták, mint annyi más, máshol rendjén zajló folyamatot. Nem mentség, hogy volt éppen elég belső és külső segítségük hozzá.
Tudta mit vállalt. Ő is és azok is, akik folyamatosan támadták. Na persze csak annyira, hogy ne adja fel, ne lépjen vissza, ne kelljen másnak elvállalni a népnyúzással együtt járó válságkezelést. (ezen meglátásom egyaránt vonatkoztatom a "nemzeti" és „nem nemzeti” oldalra)
„Az utolsó interjú” címmel jelent meg nyilatkozata a Népszabadságban.
Majd egy teljes oldalon számolt be arról, hogyan látta ő, az elmúlt egy évünket, saját szerepét sorsunk formálásában. Higgadtan, kiegyensúlyozottan fogalmazta meg véleményét. Lehet berzenkedni, vitázni vele. De kevés olyan megnyilatkozást olvastam mostanában, mint az övé. Javaslom azoknak akik kedvelték és elismerték, és javaslom azoknak, akik nem szerették, vagy csak a gonosz szellem MSZP- s reinkarnációját látták benne, olvassák el ezt az interjút!
Érdemes!
Politikusoknak kötelező olvasmánnyá tenném.
A végére maradt a legszebb történet. Addig, míg nekünk az MTI rövid híreiből adatik a lehetőség a tájékozódásra, addig szomszédainknál nem ilyen udvarias az újságíró. Bizony, bizony: kérdez, utánajár a hírnek.