Könnyed esti olvasgatás közben eszembe vágott, rég láttam iwiw oldalamat. Bejelölés ismerősnek 15, nem megsértődni, rég jártam erre. Megnéztem a hírfolyamot, bár ne tettem volna!

 

Találtam egy önreklámot, ami alapból undorító ilyen mennyiségben. Egy fickó szolgáltatásait kínálta- nyugi, nem hímringyó, legalábbis nem ez irányban kínálkozott. A sokadik ajánlkozás után csak ránéztem oldalára. Mivel ismerem az illetőt, szakmai tevékenységét is, nézzük, milyen weblapot barkácsolt össze. Nem rossz. Munkái sem utolsók. Akkor mi a bajom? Nekem semmi. Csak mai napig padlót fogok azon a bunkóságon, hogy valaki a pénzemre ácsingózik és a szakmai oldalára mégis felteszi politikai állásfoglalását. Nem csak felteszi, de a Hírfolyamon propagálja azt az oldalt, amin egyik oldal videója járatja le a másik oldalt.

Akkor, amikor folyamatosan sulykolják az ellenségképet belénk.

 

Volt már néhány mozgalom, pont a kirekesztéssel soha nem vádolható jobb oldalon, akik csak sajátjaiktól voltak hajlandóak vásárolni. Igazuk van! Ha nem értek egyet a vásárlómmal, akkor a pénze sem kell! Mert én tökös magyar vagyok. Meg hülye!

 

Olyat már láttunk, hogy egy párt használta fel oldalát üzletelésre, pénzszerzésre. De hogy jól menő vállalkozás az üzleti weboldalán politizáljon, arra ritka a példa.

 

Hacsak nem annyira biztos a vállalkozó a pártja győzelmében, abban, hogy kiállását meghálálja a párt helyi vezetése.

 

Ennek a magabiztosságnak két szilárd alapja van: ígéret és tapasztalat.