Facebookon került elém az alábbi bejegyzés:
Ma van az 1764-es "mádéfalvi veszedelem" 250 éves évfordulója.
Hajnali 3 órakor támadt rá a békés székely lakosságra a császári haderő. Az ágyúzás után dragonyosok és huszárok szállták meg a falut, és válogatás nélkül gyilkolni kezdték a lakosságot. A mészárlásnak gyerekek és asszonyok is áldozatul estek. A Madéfalván összegyűlt tömegnek volt ugyan fegyvere, ám nem kívántak ellenállni. A császáriak legalább kétszáz, fegyverrel ellenállni egyébként nem akaró székelyt öltek meg.
Kíváncsivá tett a kép, mi is történt Mádéfalván? Kíváncsivá tett az is, hogy olyan ember osztotta meg, aki falán több magyarságát megerősíteni kívánó bejegyzés található.
A Gugli a te barátod, a következő, néha egymásnak is ellentmondó anyagokat találtam.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1764_januar_7_a_madefalvi_veszedelem/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Siskovics_J%C3%B3zsef
http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1z%C3%A1r_J%C3%A1nos_%28%C3%ADr%C3%B3%29
http://toochee.postr.hu/a-madefalvi-rejtely
http://mandiner.hu/cikk/20140105_albert_erno_250_eve_madefalvi_veszedelem
Ez utóbbit idézem:
„A Madéfalván történtek azért is sokszorosan fájdalmasak, mert az osztrák hatalom hozzájuk hű magyar vezetőkkel hajtatta végre a vérontást. Amikor Buccow egymást követően kudarcot vallott, a panaszok viszont sokasodtak, a királynő felmentette őt, új bizottságot alakított, amelynek minden tagja a hatalomhoz hű magyar volt, így a nép nyelvén szólhattak az előkészületek során. (…)
Amikor a székelyek tehát Madéfalván tartózkodtak, és január 7-én Taplocára akartak vonulni beadványuk átadására, a bizottság gyorsan határozott: meg kell akadályozni az ellenállást. (…)
A döntés megszületett, Siskovics azonnal megkezdte a támadás előkészítését. Caratot bízta meg a katonai alakulatok vezetésével. Éjjel 3 órakor Taplocáról Madéfalvára indult a korábban Brassóból kivezényelt Okelli-ezred mintegy 1000 katonája. Vonultatták a Trauntmansdorf-ezred 300 vértesét s még a Kálnoky-huszárokból is 50 katonát. Körülvették Madéfalvát, és 4 órakor megkezdték a támadást. Parancsba adták, hogy öljék meg, aki ellenáll, a menekülőket sebesítsék meg. Ha szervezett ellenállást tapasztalnak, gyújtsák fel a falut. Külön is figyelmeztették a katonákat: keressék a háromszékieket, velük azonnal végezzenek, mert a felszólítás ellenére sem tértek haza.
A támadáshoz a jelt az első ágyúszótól várták. Eldördülésekor minden oldalról egyszerre támadtak a falura. Gyújtogatni kezdték a házakat. A békésen alvó lakosok látva a felgyújtott házak lángját, hallva a puskalövéseket és a kétségbeesett kiáltásokat, a férfiak mellett asszonyok, gyermekek az utcákra vonultak, vagy a falu határába menekültek, remélve, ott életben maradhatnak. De mind a falu között, mind a határában katonák fegyvereibe ütköztek. Verték, ütötték, bárkit bárhol találtak. A menekülők legtöbbje a Csíki-havasok irányába vette útját, mivel azt remélték: odáig eljutva biztosabb menedéket találnak. Ha szükségét látják, viszonylag könnyen átjuthatnak Moldvába, esetleg más hazai vidékre. De a katonák itt is kellő számban jelen voltak, erőszakkal akadályozták meg a menekülést. Feljegyezték, hogy több helyen hangosan keresték a háromszékieket. Mivel ők segítségre számítottak, arra igyekeztek, de levágták őket.”
És a legrészletesebb írás, amiből a Mandiner is szemezgetett. A történtek iránt érdeklődőknek ezt ajánlom figyelmükbe leginkább!
