Nem árt az elején leszögezni, ezer éve nem jártam Sopronban. Fontos volt kijelenteni, már csak a témaválasztás kényes volta miatt is.
Minden belpolitikai érdeklődéssel megáldott vagy megátkozott (?) embernek van véleménye a soproni Fidesz iroda kilincsére akasztott bak gidafej hallatán.
Egyetértek az index.hu-n nyilatkozó kecsketartók véleményével. A véleménynyilvánítás ezen formáját elítélem.
Elítélem még akkor is, ha nem csodálkozom rajta. Ne csukd be a szemed! Egyre több magyar ember kerül úgy a végső stádiumba, hogy felgyújtja vagy felrobbantja házát, szíven szúrja magát, vagy az édesanyjával ketten fekszenek a sínekre meghalni, szóval akkor abban az országban egyre nagyobb a baj!
Ha nem lenne elég az a sok tőlünk is független teher, ami rajtunk nyugszik, akkor tegyünk rá közösen még egy és még egy lapáttal!
Jó látni, hogy az egyházak követői felébredtek.
Valamikor ezer és egy évvel ezelőtt egy ember beszédet mondott. Öszödön. Hogy- hogy nem, ez az ember országot vezetett. A Magyar Köztársaságot.
Volt egy másik ember, aki gondoskodjon róla, hogy zúgjon az utca a „nép” haragjától.
„gyurcsánytakaroggy!”
Ma találtam egy bejegyzést, amit feltett egy Szatmárban élő hölgy. Akár nevezhetném megfontolandónak is.
Kedves publikáló!
Meg tudná mondani, hogy a Gyurcsány regnálásának végén miért nem tette közé ezen véleményét?
” Puffogás vagy ima? Döntsd el, melyik a jobb megoldás…”
„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. (1Tim 2:1-2)
Mennyit panaszkodunk a politikusokra, országunk mindenkori vezetőire! Szerintünk helytelen döntések sorozatát hozzák, és ahhoz képest, amit valójában gondolunk, ezt még nagyon finoman fogalmaztam meg. Isten Igéje mást javasol a puffogás, a kiakadás, a felháborodás helyett. Imádkozni értük. Egy nemzet vezetőinek hatalmas felelőssége van, hiszen az ország népének jövője rajtuk, döntéseiken is múlik. Ennek nem minden esetben vannak tudatában. Nem ritka, hogy csak magukra és egy szűkebb körre tudnak csak gondolni és ennek megfelelő törvényeket, rendeleteket alkotnak. Mit is tehetünk értük? Isten elé visszük őket. Kérjük az Urat, hogy adjon nekik bölcsességet, önzetlenséget, népünkért való felelősséget, hitet, Istenre tekintést. Puffogás vagy ima? Döntsd el, melyik a jobb megoldás…”
Bocsánatot kérek, ha esetleg zavarba hoztam, de csak ingerkedik még egy kérdés velem!
Most kinek is KELL hinnem?
A fenti idézetet fogadjam el helytállónak vagy a következő videót, amit itt nézhet meg!
