Ezer évvel és egy esztendővel ezelőtt Fityiszes prominenseket kalauzoltam Szatmárban. Ne bántsatok érte, muszáj volt!
Itt derült ki, hogy ők is csak emberek. Már persze akkor, ha nem politizálnak.
Beszélgetések közben felmerült, hogy milyen a pártjuk utánpótlása, milyen az un. humán erőforrás, kik, mire képesek, milyen szerepre várhatóak párton belül.
Naivan rákérdeztem Kósa Lajos szerepére, hiszen külső szemlélőként, egy gyorsan fejlődő nagy város első számú embereként, viszonylag kevés megszólalás mellett, egyedül ő tűnt szimpatikusnak a Fideszből.
Kérem, nézzék el nekem, hogy nem írom ide az elhangzottakat. Megdöbbentő volt hallgatni, hogy saját belső köreik milyen véleményt alkottak szakmai hozzáállásáról, emberi tulajdonságairól.
Az, hogy nem dicsérték, költői túlzás. Amikor a sajtó az elkészült szobor és festmény üzenetén rugózott, akkor fogalmaztam meg, hogy soha ne legyen Kósából nagyobb baj! Ezt poénnak szántam, én magam sem gondoltam, hogy beüt és ezzel kiüt bennünket!
Legközelebb őt küldjétek Kósa Úr helyett megnyitni!
Vagy őt!
Forrás:stop.hu
Megjelent egy írás, amit kiemelt figyelemmel olvastam el. Sajnos nem arról szól, amit vártam a címe alapján: Interjú Kósa Lajossal: Én magam is megijedtem.
A történtek után naivitásomat tükrözi, hogy némi légies „bocsi, ezt elkúrtam” kijelentést vártam. Na persze akkor sem szeretném jobban.
De mást kaptam.
- Az oda-vissza kérdezz-felelek sajtónyilatkozatoknak nem sok értelmük van. Egy biztos, a magyar költségvetés meghatároz egy hiányszámot, ami 3,5 százalék...- Téved. 3, 8 százalék...- Bocsánat, igen.
Olvassák el kérem! Ha elkötelezett Fidesz fanok, akkor tökös, bátor nyilatkozatnak is tarthatják. Ha csak józanul próbálunk gondolkodni, akkor egy ilyen kaliberű ember a szememben, nem hogy országot, az ország egyik legnagyobb városát, de még csak háztartást sem vezethet!
