Remélem, nincs látnoki képességekkel is megáldva és megátkozva az ország leendő miniszterelnöke.
Sajnos bejött a kijelentésében rejlő ígéret, tényleg másképp süt a nap már napok óta Magyarországra.
Gondolom, nem a választási eredmények miatt bújt el szégyenében!
Honfitársaink gondolkodását jelentősen befolyásolják a kialakított szekértáborok jelszavai, tudatmódosító befolyásai.
Szatmárban sokszor átéltük már, mit jelent a kifejezés: jön a víz! Tudjuk, csak összefogással lehet a bajt legyőzni. Alkalmunk bőven van emlékezni, van mit megköszönnünk azoknak, akik annak idején nem hagytak magunkra bennünket! (most még azt a magas labdát sem illik leütnöm, hogy összehasonlítsam a 70-es szatmári és az ezredfordulón bekövetkezett beregi árvizeket követő újjáépítés közötti különbségeket.)
Ma elsősorban a Borsodiak élnek át hasonlókat, amit mi átéltünk. Jön a víz és senki nem tudja megállítani. Képtelenség legyőzni a természet akaratát. Legyőzni nem lehet, így marad a károk enyhítése, mérséklése. Lapáttal, homokzsákkal, kézi erővel. Ehhez ember kell. Nem szónok, hanem tett. Sorban érkeznek a hírek, kik, mikor, hol állnak be a sorba segíteni. Megyénkből tűzoltók, vámosok, rendőrök és szerencsére nem is lehet mindenkit felsorolni, akik hívás nélkül is mennek, teszik a dolgukat a bajbajutottak érdekében.
Mint utaltam rá, a politika, az acsarkodás elveszi néha józan eszünket.
Mikor arról olvastam tegnap este, hogy Szatmár is megmozdult, egy polgármester elindult nem is olyan kicsi csapatával segíteni a Szendrőieknek, akkor bennem is szégyenszemre felmerültek sanda gondolatok.
Első gondolatom az volt, hogy hátsó szándékot kerestem az akcióban.
Elszégyeltem magam- igen, kedves Olvasók, még van ilyen- és úgy döntöttem, hogy bocsánatkérésként kiemelem a blogon Apáti György, Csenger város polgármesterének és segítőinek tettét!
Így is lehet, köszönjük, hogy jó hírünket viszik.
Köszönjük, hogy megnyugtatják a meleg szobában kucorgó lelkiismeretünket!
Köszönjük, hogy segítenek!
Frissítés:
